A konyhatündérek rémálma és ellensége a polcok, kamrák átláthatatlansága. Persze mindannyian időt és energiát spórolhatunk egy kis kreativitással.

A konyhai-, kamrai polcokon uralkodó rendetlenség nem csupán bosszússá tehet egy-egy főzés alkalmával, de akár akár konyhatündéri mivoltunkon is csorbát ejthet. Valljuk meg, mindannyian álltunk már néhányszor úgy polcaink előtt, hogy elkeseredetten kutattunk egy-egy fűszer után, és még percek múlva sem találtuk. Sok esetben egyszerűbb a megoldás, mint gondolnánk. Használjuk okosan a tereket. Ha sarokpolcunk van, akkor akár már egy kis ötlettel is véget vethetünk az állandó zűrzavarnak.

A megoldás

Néhány forgó "tálca" elkészítésével nem csupán helykihasználásban jeleskedünk, de átláthatóbbá tehetjük  sarkos polcainkat, kamránkat. Az alaplapot boltban is megvásárolhatjuk, de olcsóbb lehet az otthoni elkészítés.

Igényeinknek megfelelően lehet 3-4-5-6-os redndszer. Bármelyik megoldást választjuk, az eredmény elképesztően örömteli. Ez a zseniális módszer véget vethet az eddigi konyhai stressznek.

Fotó: Lazy Susan

Egyre többet olvashatunk a világhálón a császárfa elterjedéséről, előnyeiről, gondozásáról. Többen már-már csodafaként emlegetik.

Rögvest az írásom elején szeretném leszögezni, hogy kertészségem, egyetlen növényre sem képes kimondani azt, hogy jó vagy rossz. Nem ítéletet kívánok alkotni, csak egy összehasonlítást teszek, mert azt gondolom, hogy nem baj, ha összefüggéseiben is látjuk a szándékot.

A Wikipédia a következőket írja a császárfáról és az akácról:

Császárfa

Az illatos császárfa vagy császárfa (Paulownia tomentosa) a Paulowniaceae családba tartozó lombhullató növényfaj. Régebben a tátogatófélék családjába sorolták. Közép- és Nyugat-Kínából származik.

A Paulownia nevet Philipp Franz von Siebold adta Alexandra Pavlovna Romanova (1783-1801), aki I. Pál orosz cár lánya, és József főherceg felesége volt – tiszteletére.

A latin tomentosa jelentése ‘molyhos’, mely a levelek finom szőrözöttségére utal.

A császárfa 10-25 m magasra nő, levelei nagyok, 15-40 cm szélesek, szíves vállúak, hegyes csúcsúak, többnyire szív alakúak; keresztben átellenesen állnak a hajtáson. Fiatal fákon hármas örvökben is állnak, és jóval nagyobbak, mint a kifejlett példányokon. A virágok hosszú bugában állnak, lila színűek, májusban nyílnak, nagyon illatosak, egyenként 4-6 cm hosszúak. Termése száraz, tojás alakú, de hegyes csúcsú 3–4 cm hosszú tok. Rengeteg apró szárnyas magot tartalmaz, melyek szél és víz segítségével terjednek. A virágrügyek ősszel fejlődnek, így hideg teleken fagykárt szenvedhetnek. 

A császárfa képes túlélni az erdőtüzeket, mert gyökérsarjról gyorsan újra fejlődik. Jól tűri a szennyezett levegőt és talajban, sem válogat, pionír növény. Levelei felhasználhatók takarmánynak, és gyökerei megakadályozzák a talajeróziót.

Díszfaként széles körben ültetik. A hajtások visszavágásakor gyorsan növekedésnek indul és hatalmas levelei fejlődnek.

A könnyű, szárnyas magokat a polisztirol megjelenése előtt gyakran alkalmazták a 19. században a kínai porcelán szállításakor csomagolóanyagként.

Az Amerikai Egyesült Államokban inváziós faj. (Ha egyszer elterjed, ember ki nem írtja.)

Fehér akác

 Az akác (Robinia) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába, a bükkönyformák (Faboideae) alcsaládjába tartozó növénynemzetség. A köznyelv gyakran a fehér akácot (Robinia pseudoacacia) érti „akácfa” alatt. A nemzetség tudományos nevét arról a Jean Robin francia kertészről kapta, aki 1601-ben Európában meghonosította a növényt.

A fajok száma szerzőnként változó, a minimális négytől mintegy húszig terjedhet. Több természetes hibrid is előfordul.

Fajai Észak-Amerika keleti részén és észak-Mexikóban (az atlantikus–észak-amerikai flóraterületen) honosak.

Magyarországon a 18. században kezdték telepíteni a futóhomok megkötésére.

Lombhullató fa vagy cserje, az egyes fajok 4-25 méteresre nőhetnek.

Összetett levelei 7-21 tojásdad levélkéből állnak. Virágai fehérek vagy rózsaszínek, többnyire fürtökben csüngenek. Több faj hajtásai tüskések, és sokuk hajtásán találhatók ragadós szőrök.

A Robinia-fajok lepkék hernyóinak tápláléknövényeként is szolgálnak, köztük az aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhoea), a sárgafoltos púposszövő (Phalera bucephala), az Ectropis crepuscularia (homályos faaraszoló) és a Hypercompe scribonia (óriás leopárdmoly) hernyója fogyasztja.

Fája keményfa; szerszámfának régóta használatos.

Ami a szócikkből kimaradt: a fehér akác méze Hungarikum és gyógyhatással bír.

Ami miatt megszületett bennem a döntés, hogy az akác védelmére kelek, az a következő:

A császárfát úgy emlegeti a világháló, mint egy olyan növényt, amit, ha kivágnak, akkor képes a gyökereiből újra sarjadni.
Az akác is.

A császárfát, mint lehetséges tüzelőanyagot említi több hír, mert keményfa és magas fűtőértékkel bír, gyorsan fejlődik.

Az akác is.

Nincs róla információ, hogy a császárfát mennyire szeretik méheink, és ha igen, akkor milyen mézet képesek pergeti a kaptárakból, viszont azt tudom, hogy az akácméz méltán világhírű. Tapasztalatom, hogy számos betegség gyógyírja.

Faragásra nem alkalmas, ez tény. Viszont láttam már akác bútort, nem csúnya. Tudom, hogy építkezéseknél is használják, gerendaként, pallóként.

És végül egy apró észrevétel… a császárfa rügyei ősszel fejlődnek, tehát a fagy elbánhat vele. Miként az is érdekes, hogy hatalmas leveleivel nyilván sokat párologtat, így sokkalta nagyobb vízigényű, mint a jól ismert akác.

Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy vajon mi az, ami miatt a császárfát részesítik előnyben, a jól megszokott, bevált, és immáron nálunk is boldogan élő akác helyett?

Forrás

A Collective Plant egy városi gyűjtögető csoport, ami megtanít minket, hogy van élet a Mecsekben gyűjtött medvehagymán túl.

A vadnövényes gyűjtőtúrákat szervező kollektíva képzőművészeti hajtóerővel dolgozik, működésüket elméleti írások, és a csoporthoz kapcsolódó designtevékenység egészíti ki. Az ötletadó taggal, Illés Zsófiával beszélgetett a Dining Guide.

Hogyan alakult meg a Collectiv Plant?

Több párhuzamos ügyben megvolt ez az akarás. Nagyon szerettünk volna egy olyan művészeti platformot létrehozni, ami nemcsak nekünk, de más fiatal képzőművésznek is bemutatkozási lehetőséget teremt. Ezen kívül volt egy gasztronómiai érdeklődés, de akkoriban főként a munkanélküliség, és ezen belül is a városi munkanélküliség kötött le. Művészként a rendszeren belül adott munka rettentően gyári jellegű, és ez nem csak emberileg, de alkotói szempontból sem szerencsés.

Azon agyaltam, hogy miként tudnék más körülményeket teremteni magamnak, és milyen források állnak rendelkezésre. Hogyan tudok megerősítő válaszokat adni, vagy hasznos elfoglaltságot találni ebben a munkakereső időszakban is. Azon a nyáron sokat voltunk vidéken, és egy csalángyűjtés során ugrott be, hogy tulajdonképpen ugyanezt meg lehet csinálni a városban is. Akkoriban egy XI. kerületi panelövezetben laktunk, ahol rengeteg gyümölcs, dió, mandula lelőhely volt, elképesztő mennyiségű ehető forrás. Egy urbanisztikai kiállításon végül egy hónapnyi gyűjtés eredményét mutattam be, és itt rajzolódott ki először a Collective Plant modellje is.

A városban elegendő lehet ez a túléléshez is?

Ott ahol laktunk, elég sok hajléktalan sátrazott a környékbeli ehető vadnövények miatt. Amikor a kiállításra gyűjtögettem sokszor találkoztam romákkal is, ők megélhetésért szedtek diót, cseresznyét, mandulát, lehetett tudni, hogy majd például a Moszkva téren fogják eladni. A Moszkva téren árult növényekből többek között elég jól látható, mikor minek van szezonja – mandula, füge, levendula, és a többi – hiszen ezek valóban környékbeli termőhelyekről származnak.

A törvénykezés hogy viszonyul mindehhez? Van valami szabályozás a gyűjtögetésre városi területeken belül?

Kétféle szabályozás van érvényben, egyfelől az erdő törvénye, ami vonatkozhat városon belüli területre is, amennyiben az erdő (például Normafa).
Az erdőtörvény egyszerűen értelmezhető, mert ha természetvédelmi területen jársz, akkor egy botot sem szabad elvileg magaddal vinned, ha az erdő magánbirtok, akkor engedélyeztetéssel talán, egyéb esetekben pedig 2 kg/fő-t lehet begyűjteni, de ebbe a gallyak, gombák, gyümölcsök, gyógynövények mind beletartoznak. Városi területen ez önkormányzatonként változik, de sokszor a szabályozó szerv sem ismeri ezeket a tételeket, ezért nem is nagyon tartatják be.
Általános szabályok szerint minden, ami közterület, az az önkormányzaté. Ha elültetsz egy fát közterületen, az az önkormányzaté. A lehulló vagy rothadó gyümölcs az önkormányzaté. Ezek a törvények a miheztartás végett vannak, és nem azért, hogy valósan jelentkező igényre eligazítást nyújtsanak.

Milyen szakmai hátterű szereplők alkotják a Collective Plantet?

Az én művészeti projektemből indult az ötlet.Szemző Zsófi képzőművésszel készítettük az első fanzine-t, és ő volt a kurátora az Indíték Tématéka című kiállításnak is, ahol a Collective Plant ötlete először megfogalmazódott. Ale Pilo szardíniai származású ökoaktivista a kiállítást követően keresett meg, majd Kiskovács Eszti is csatlakozott, akinek a grafikai megjelenést köszönhetjük. Laki Juli az angol korrektorunk, Klíma Gábor  fotói, és Halász Dániel videói  pedig a Collective Plant hangulatát/üzenetét közvetítik.

Van tehát egy művészeti-természetjáró közösség, ami a gasztronómián keresztül is utat talál és építkezik, és ha a weboldal is elindul, az egy új elméleti réteget jelent majd. A működésünk másik lényeges eleme az időközönkénti művészeti társulások, ilyenkor egy-egy alkotóval dolgozunk együtt, és a Collective Planthez kapcsolódó használati tárgyak készülnek. Ez egyfelől az önfenntartó működésünk alapja, másfelől a velünk dolgozó művészeknek is szeretnénk lehetőséget biztosítani.
Ilyenek az időről-időre megjelenő fanzine-ok, a vadnövényes naptárfüzetünk, amit Nosek Mimma  rajzolt, vagy például a természetes indigóval festett táskánk, amit a növényi festéssel dolgozó Botanika designerével együtt valósítottunk meg.

Hogy néz ki egy túra? Minden gyűjtögető túra Budapesten, vagy Budapest környéki területeken zajlik. Ezek a természetjárások általában egy-egy szezonálisan termő növényről szólnak, ahol próbálunk minden hasznos tudást átadni az adott növényről.
Ha novemberben galagonya terem, akkor azt szedünk, de a tavaly március például a turbolyáról szólt.

Mi az, amire a leginkább figyelni kell gyűjtés közben?

Elsősorban lassan kell szedni, és nem tömegével kaszálni, mert a legtöbb baleset, tévesztés ebből adódik. Például amikor turbolyát szedünk, akkor elmondjuk, hogy a bürök nem csak hogy hasonlít rá, és egy helyen nő, de borzasztóan mérgező is. Az elején körülírjuk hogy néz ki a növény és általában mutatunk mintát mind belőle, mind a mérgező hasonmásból. De így is ki kell tudni élezni az érzékszerveket – magocskákat, fodrozatot, erezetet, virágot, illatot kell tudni megkülönböztetni, amikor egy csomó esetben valóban nagyon kicsi a különbség.

Gondolkoztál azon, hogy az általad ismert forrásvidékeket a túráktól függetlenül is hozzáférhetővé tedd, megjelöld?

Régóta gondolkozunk egy ilyen térképen. Sajnos a magyar viszonyokra nézve én még mindig károsnak tartom, ha csak azokra az esetekre gondolunk, amikor traktorral gyűjtik be a medvehagymát. Ehhez fenntartható gondolkodásra/gyűjtésre volna szükség. Hogy nem rabolod le, hanem figyelve, óvatosan emeled ki a növényt a környezetéből, a megfelelő helyen téped, vagy hagysz egy levelet, például a medvehagymánál, hogy könnyebben hozzon újakat, életben maradjon, jövőre is ott legyen, amikor gyűjteni szeretnél róla.
Másfelől nem tartom szerencsésnek a slágerhelyeket se, ahová valaki 5-6 órát utazik a lakóhelyétől. Az lenne a lényeg, hogy mindenki a környezetében lévő forrásokat ismerje fel, használja, és felelősen gondolkodjon róla.

Volt egy extrém túrátok, ahol a Balaton parti vadnövény helyzetet kutattátok. Találtatok ehető vízparti növényeket?

Arra gondoltam, ha méregdrága tengeri algákat ilyen élvezettel fogyasztunk, akkor valaminek a Balatonban is lennie kell. Az öcsém vízgazdálkodásból doktorált, így együtt elkezdtünk utánajárni, főleg néprajzi leírásokban, hogy lehet-e ehető alga, vagy hínár a Balaton vizében. Abban nem jutottunk dűlőre, hogy a hínár ehető-e, az algákból van, ami igen, de túl nehéz lenne begyűjteni.

Találtunk viszont rengeteg más ehető vizinövényt, például a gyékénynek nagyon izgalmas textúrája van, nedves, vízzel teli, roppanós, ízre olyan mint a spárga, és ha lehántod a külsejét, akkor egy zsenge belső réteghez jutsz. A virágporja pedig liszt helyettesítésére is alkalmas. A sulyom szintén nagyon különleges, viszont védett növény, és nehéz lenne gyűjteni is, olyan mint egy szúrós gránát, de állítólag fantasztikus gesztenyeíze van. A sulyom főleg a Tiszánál terem, a Balatonnál gyékényt, a vízparton pedig mentát, citromfüvet szedtünk.

Milyen szakirodalma van ennek a területnek? Te miből tudsz felkészülni?

Magyar nyelvű szakirodalomból elég rosszul állunk, főleg néprajzi gyűjtések vannak – például az Erdőkóstoló  blogon is hozzáférhető – Pécsi Múzeum anyagaiból, ezek a Kárpátalja ehető vadnövényei című írásos emlékekből származnak. A népi gyógyászat ugyan rengeteg dologra rájött, amit az orvostudomány is használ, de nem volt képes azzal párhuzamosan fejlődni, sok szempontból meghaladottá vált. Ezért van az, hogy a ma Magyarországon elérhető gyógynövényes könyvek egy része olyan növényeket említ, melyet az orvostudomány mérgezőként tart számon – ilyen például a kis téli zöld meténg, amit sok szakirodalom szívproblémákra ajánl, holott csakis grammra pontos, gyógyszerészeti adagolással szabad használni (vérnyomáscsökkentő és szívgyógyszerekhez alkalmazzák). Magyar nyelven olyan szakirodalom, ami a modern fitoterápiának megfelel, és felhasználóbarát, nem létezik, van ugyan egy gyógynövényes könyv orvosoknak, ami megbízható, de többnyire orvosi szaknyelvet használ, és rengeteg benne az in vitro, in vivo kísérletekre való hivatkozás. A releváns szakirodalmat így inkább külföldről szerzem be.

Más nemzetek hogy állnak a gyógynövényes/vadnövényes kultúrával?

Azt gyanítom, hogy nálunk a téeszesítés tett be, mert 2 generáció számára veszett el ez a tudás. Pedig körülöttünk rengeteg helyen élő ismeretanyag maradt. Erdélyben, Ukrajnában, az észteknél, és általában északon sokat megőriztek ebből a tudásból, az Egyesült Államokban pedig meglepően sok underground gyógynövényes mozgalom van. Kalifornia például egy elég erős régió ebből a szempontból, ott egy sivatagibb téma megy, kaktuszfelhasználással. De például Oregon állam, Portland környéke tele van kis gyógynövényes-vadnövényes kezdeményezésekkel, és ott még az élővilág is hasonló a mienkhez.

A fermentálás a tartósítás egyik legősibb módja, minden kultúrában megvannak a hagyományai: a koreaiaknál a kimchi, az oroszoknál a kvas, nálunk pedig a savanyú káposzta és a kovászos uborka. Fermentálva készülnek olyan alapvető élelmiszereink is, mint az ecet.

A fermentálás különböző “kultúrákat” (joghurt, kefir, kombucha, tejsavas erjesztés, stb.) használ fel az étel savanyításához. Ezek a kultúrák a savanyítási folyamat során többek között hasznos baktériumokat (pl. probiotikumokat) állítanak elő, így a fermentált növényi alapú élelmiszer nemcsak tartósított, hanem nagyon egészséges is. A zöldségeket-gyümölcsöket a télre való tartósítás miatt kezdték el fermentálni/savanyítani, és ezek a savanyított zöldségek-gyümölcsök váltak a legfontosabb téli vitaminforrásokká.

A workshopon különböző fermentálási módszerekről tudhatnak meg többet a résztvevők (pl. kombucha, water-kefir (ez nem a hagyományos tej-kefír, itthon “kristálygomba” fordításban találkoztam vele), cream soda (egy gyömbérrel fermentált ital), borókabogyóval fermentált ital, shrub), és végigkóstolhatják ezeket a különleges italokat, amiket a kanadai csoporttal együtt, vadgyümölcsök (pl. csipke, galagonya) felhasználásával készítünk el. Fermentált vadnövény ételeket is kóstolunk majd (pl. bodzabogyó capri-t).

Ezekről a fermentálási módszerekről nem sokat tudunk szerintem Magyarországon. Az amerikai kontinensen és nemzetközi egészségtudatos gasztrokörökben a kombucha pl. nagyon nagy divat, de itthon inkább csak szájhagyomány útján találkozunk vele. A workshopon egyébként a kanadaiaktól ilyen kultúrákat (kombucha, water-kefir) is lehet majd vásárolni.

Fotó: Illés Zsófia Szonja és Klima Gábor

Louise, a megmentett bagoly és legjobb barátjának Anninak megindítóan szép példája a gyengédségről, és a szeretetről.

Az uhu vagy nagy fülesbagoly (Bubo bubo) a madarak osztályának bagolyaalakúak rendjébe és a bagolyfélék családjába tartozó faj. Sok alfaja létezik. Az eurázsiai alfajok egyike a videóban szereplő Louse is.

A legnagyobb bagolyfajok egyike, magassága elérheti 60-75 centiméter,  tömege 1500-4200 gramm között van. A tojó nagyobb és nehezebb, mint a hím. Éjjeli ragadozó, nappal sziklarésekben, fák üregében pihen. Madarakon  és kisebb emlősökön  kívül a nyulakat  is zsákmányul ejti.  Magányosan élnek, csak a költési időszakban állnak össze az állandó, egymás mellett élethosszig kitartó párok. Az egyedek hevesen védelmezik territóriumukat. 

És ahogyan az alábbi videón is jól látszik, végtelenül kedvesek is tudnak lenni.

{youtube width="570" height="428"}NJlyMFCX9CA{/youtube}

Tízezer négyzetméteres farmot üzemeltetnek egy ajtógyár tetején a délnyugat-kínai Csungking egyik ipartelepén – számolt be ezúttal pozitív példaként a kísérletről a kínai média.

Az üzemcsarnok lapos tetején repce is virágzik, de főleg zöldségek zöldellnek, a ketrecekben tyúkok kotkodácsolnak, egy tóban halak úsznak. A libák és kecskék mellett néhány páva is színesíti a mini mintagazdaságot. A jól elkülönített kertek között betonutak vezetnek, amelyen – ha szükség van rá – egy kis traktor is kényelmesen elfér. Lu Hsziao-csing, a gyár munkatársa a Hszinhua hírügynökségnek elmondta, úgy vélik, az ötlet bevált, a farmon – amellyel az amúgy kihasználatlan területet hasznosítják – alkalmazottaik dolgoznak önkéntesként.

A terményeken, zöldségeken, gyümölcsökön is ők osztoznak

A felvetést azért is támogatták, mert a térségben az egyre gyorsabb ütemű urbanizáció következtében mind inkább fogyóban a megművelhető terület. Azt is megjegyezte, hogy a tető jól szigetelt, nem tartanak attól, hogy a kis csatornák, tavak vagy az öntözés révén beáznának.

A tetők beépítése korábban internetezők “leleplezései” folytán népszerű témája volt a kínai közösségi médiának. Több látványos kísérletről, köztük sziklakertbe épített templomról jelentek meg fényképes, videós beszámolók, s csaknem mindig az derült ki, hogy illegális, engedély nélküli építkezésekről volt szó.

A Hszinhua beszámolója szerint a fővárosi tetőtéri tereprendezés szövetsége úgy tudja, hogy két évvel ezelőtt Pekingben már 1,2 millió négyzetméterre volt tehető az épületek “zöld tetejének” összalapterülete.

{youtube width="570" height="428"}InuhU28lQcI{/youtube}

Forrás:lájk

Az agyag egy csodálatos szer, amely abban segít, hogy megszabaduljunk a toxinoktól. Mind e mellett lúgosítja a testet és általános egyensúlyt teremt a szervezetben.

Az agyag, akárcsak az ember, a föld része. Hozzánk hasonlóan rokona a víz, a nap és a levegő elemeinek. A kapcsolatunk vele sokkal mélyebbre nyúlik, mint gondolnánk. A tudósok bebizonyították, hogy az agyag energiája és az emberi sejt energiája hasonló, a nem azonos frekvenciájú hullámokat bocsát ki.

Egy régi szokás szerint aki hosszú útra indul, egy kanálnyi földet visz magával onnan, ahol lakik. A hiedelem szerint ugyanis gyógyírként hat minden bánatra és honvágyra is.

Az agyagot a háztartásban sokféleképpen lehetett használni

Hagyományosan agyagból készültek az edények, a vizet erre a célra készült vizeskorsóban tárolták. Az agyag baktériumölő tulajdonságának köszönhetően a víz hosszú ideig hűvös és friss maradt az ilyen edényekben. A régi időkben úgy tartották, hogy a szomjas tehéncsorda akkor is az agyagos vizet választja, ha a közelben tiszta víz folyik.

De nem mi ismertük egyedül az agyag varázslatos tulajdonságait. Egyiptomban agyaggal végezték a mumifikálást, ami igazolja ennek az anyagnak az antibakteriális hatását. A francia hadsereg az első világháborúban agyagos mustárral igyekezett megelőzni a vérhast. Az agyagot a második világháborúban is széles körben alkalmazták.

Napjainkban újra felfedezik az agyag csodáit, a gyógyászat peloteráipának, azaz iszapgyógymódnak hívja a vele való gyógyítást. A tudósokat máig foglalkoztatják az agyag bámulatra méltó tulajdonságait, de még távolról sincs magyarázatuk számtalan csodálatos hatására.

Többféle agyag létezik, valószínűleg sokan ismerik már a kék-, a fehér- és a szürkeagyagot. Bármelyikük nagyszerű segítőtárs a test kitisztításában.

Mire képes az agyag?

Míg az antibiotikumok nemcsak a kórokozókat, hanem a hasznos baktériumokat is elpusztítják, az agyag csak az egészségre ártalmas mikrobákat és mérgeiket semmisíti meg. Oroszország északi területein, ahol a téli hidegben az emberek nagyon zsíros ételeket esznek, agyagos vizet isznak rá, amely megköti a zsírt és védi az ereiket. „Földes koktélnak” nevezik ezt az italt. Ezoterikus szinten az agyag rendkívül koncentrált formában hordozza a Nap, a levegő és a víz energiájának mágnesességét.

A legfontosabb radioaktív anyag, amely az agyagban (parányi mennyiségben) található, a rádium. Rendkívül ritka, és rendkívül erőteljes hatású. Minél több napfény éri az agyagot, annál magasabb lesz benne a rádium aránya. Természetes (és biztonságos) sugárzása elpusztítja a kártékony mikroorganizmusokat, baktériumokat és vírusokat.

Az agyag lúgos kémhatású. Helyreállítja testünk pH-egyensúlyát, és egyes kutatók szerint stabilizálja elektromágneses rendszerünket is. Az agyag arra is képes, hogy felvegye és lekösse az emésztőrendszerünkbe jutott toxinokat és mérgeket, mielőtt a vérkeringésünkbe kerülnének. Mivel lefelé halad a testünkben, hatalmas tisztítóeszközként viselkedik, majdnem olyan, mint egy porszívó. Nem csak a testet tisztítja ki, energia-egyensúlyunk helyreállításában is a segítségünkre van.

Az agyag hihetetlenül sokoldalú - nagyszerűen beválik borogatásként, fejfájás elleni pakolásként, jó ekcéma, akne, horzsolások, ficamok és bakteriális fertőzések esetén. Tehetünk agyagot a fürdővizünkbe, használhatjuk masszírozásra, mélytisztító arcpakolásban és a bőr fiatalítókúráiban.

Így készítsük és használjuk az agyagos vizet

Csodálatos hatása miatt az agyag a tisztítókúrák létfontosságú eleme. Mindazonáltal semmi akadálya, hogy egészséges táplálkozásunkban ugyancsak szerephez jusson. Amennyiben az utóbbit választjuk, három hónapon át naponta egyszer (reggeli előtt) igyunk meg egy pohárral, majd tartsunk szünetet.

Az agyagos vizet elkészíthetjük előre, de megkeverhetjük fogyasztás előtt is - ahogy tetszik.

Agyagos víz előre elkészítve

- Üveg- vagy cserépedénybe (ne használjunk fémet) öntsünk egy liter hideg ásvány- vagy forrásvizet. Tegyünk hozzá négy evőkanál agyagot. Ne keverjük fel.

- Állítsuk az edényt  napra - az ablakpárkány nagyszerűen megfelel - három-négy óráig.

- Fogyasztás előtt jól keverjük fel egy műanyag kanállal (a fém nem jó). Apró kortyokban igyunk meg belőle naponta két pohárral. Minden egyes kortyot tartosassuk a szájunkban néhány másodpercig. Nincs rossz íze - bár az állaga kétségtelenül furcsa egy kicsit. Az a legjobb, ha reggel, közvetlenüől ébredés után isszuk meg az agyagos vizet. Ha erre nincs mód, akkor egy könnyű ebéd vagy vacsora előtt kerítsünk rá sort.

- Ezt a vizet napos helyen tarthatjuk, amíg el nem fogy.

Fontos

Mielőtt agyagot fogyasztunk, mindig konzultálni kell a háziorvosunkkal. Noha általában teljesen ártalmatlan anyag, bizonyos betegségek esetén (például magas vérnyomás vagy székrekedés) csak orvosi ellenőrzés mellett alkalmazható. Arra is vigyázzunk, hogy soha ne lélegezzük be a szemcséit.

Fotó: antalvali.com

Hétpecsétes titokként őrzött technikák, amelyek ez idáig ismeretlenek voltak a nyugati civilizáció előtt.

Szervezetünk megtisztításával, méregtelenítésével megannyi szakember foglalkozik és számtalan módszer és praktika látott már napvilágot.

Az alábbi módszer egy orosz örökségnek a hagyományos egészségmegőrző szertartásain alapul és felfedi a világ gyógyítóinak feledésbe merült mesterfogásait is.

A program 4 hétből áll.

1. hét - felkészülés

2. hét - máj tisztítása

3. hét - vastagbél tisztítása

4. hét - vesetisztítás

Kezdjük el és tapasztaljuk meg a megújulás nagyszerű érzését!

Felkészülési hét

Étrend

A felkészülési hét étrendjének az a feladata, hogy a testben lévő nyálkát feloldja. Ez az étrend olyan ételekből áll, amelyek nem jelentenek toxikus terhet a test létfontosságú szervei és rendszerei számára. Elkészíteni könnyű, több választási lehetőséget is kapunk.

Az alapelvek:

- Igyekezzünk gabonafélékből, dióból, hüvelyesekből beszerezni a szükséges fehérje túlnyomó részét (különösen a csíráztatott gabona értékes, mert kevesebb nyálkát termel).

- További fehérjeforrás lehet a mélytengeri hal. A mélytengeri  halakat valószínűleg kevésbé szennyezik a mérgező ipari melléktermékek és a nehézfémek. Kerüljük azonban a heringet, a makrélát és a tonhalat, mivel ezek a faját sokkal érzékenyebbek a nehézfémekre.

- Együnk sok nyers zöldséget, gyümölcsöt.

- Együnk sok rostot, a leghasznosabb a zöldségcsíra, a káposzta, a sárgarépa és a köles.

- Igyunk sok vizet. Ha ásványvizet veszünk, válasszunk üvegeset a műanyag flakonos helyett, mert a baktériumok a műanyag edényben sokkal könnyebben szaporodnak. Tartsuk a hűtőben, és gyorsan fogyasszuk el lehetőleg még azon a napon, amelyiken kinyitottuk. Kerüljük a szénsavval dúsított vizet, mert az túl sok gázt termel.

- Salátaöntetbe, gabonafélékre mindig csak hidegen sajtolt olajat tegyünk. Lehetőleg ezzel is főzzünk.

- Figyeljük az ételek címkéjét, és ne vegyünk semmit, amiben "E" van, különösen kerüljük az E 249, E 250, E 251 és E 252 jelzésű tartósítószereket. Próbáljuk meg étrendünkből teljesen kiiktatni a konzerveket és a színezékekkel, ízesítővel, mesterséges édesítővel k észült élelmiszereket.

Ne fogyasszunk nyálkatermelő ételt

- A tehéntejből készült termékek képzik a szervezetben a legtöbb nyálkát - és ez nemcsak a tejre magára vonatkozik, hanem a vajra, a sajtra, a joghurtra is. A kecske- és a juhtej már sokkal jobb, de ezek fogyasztását is csökkentsük a minimumra.

- Vörös hús, baromfi, tojás.

- A növényi ételek közül a legtöbb nyálkát a szójabab termeli. Sokan szójatejjel helyettesítik a tehéntejet, hogy csökkentsék a nyálkaképződést. Ez nagy hiba. Igyunk helyezette zab- vagy risztejet.

- Ne fogyasszunk sok cukrot - főként finomított cukrot. Édesítsük az ételt juharsziruppal, almalésűrítménnyel, datolyasziruppal és mézzel. Ha nagyon kivánjuk az édességet, tisztítsuk meg a nyelvünket, reggelente egy kiskanállal gyengéden kapargassuk le a felszínét, ez csökkenti az édes és savanyú ételek iránti sóvárgásunkat.

- Fogjuk vissza a sófogyasztást. Az alga szárított állapotban fogyasztva is jótétemény a testnek, jól helyettesíti a sót, és jódot tartalmaz, amely ösztönzőleg hat az anyagcserére.

- Ne igyunk alkoholt. Se kávét, se teát. Semmi izgatószert! Ellenben annyi gyógyteát ihatunk, amennyit csak akarunk, vagy próbáljuk ki tea és kávé helyett a fűszeres italt, a szbitenyt.

- Ne nassoljunk éjszaka - lefekvés előtt két-három órával vacsorázunk meg. Ha azon gondolkozunk hogy egyek vagy ne egyek, a válasz: ne!

Nyálkatisztítás tormalével

A reszelt tormából és citromléből álló keverék rendkívüli mértékben segít, hogy fellazítsa és eltávolítsa a nyálkát azokból a testrészekből, melyekben le szokott rakódi (például az emésztőrendszerben, az orrmelléküregben, a torokban, a légzőszervekben). Emellett erőteljes vízható is. A reggeli és az esti étkezések között kell bevenni.

- Készítsünk elő 150 g reszelt tormát és három citrom levét.

- Keverjük addig, amíg sűrű folyadékká nem válik ( a görög joghurthoz hasonlít).

- Együnk belőle naponta kétszer fél kávéskanállal a reggeli és a vacsora előtt. A maradékot tegyük zárható üvegedénybe, és tartsuk a hűtőbe.

Melegvíz-kúra és bőrsikálás

A melegvíz-kúra segít a nyálka fellazításában. Ezért az előkészítő szakasz nélkülözhetetlen része. Tulajdonképpen az lenne jó, ha minden nap sort kerítenénk a melegvízreápia egyik változatára. Ha szauna vagy gőzfürdő közelében lakunk, remek. Ha nem, végezzük el ennek házi változatait. Azonban a felkészülési idő alatt legalább egyszer jussunk el a gőzbe, mivel ez a valóban csodálatos hatékonysággal lazítja fel a nyálkát.

Azt se felejtsük el, hogy a melegvíz-terápia előtt 5 percig dörzsölni kell a bőrünket. Ne hagyjuk el, még ha kísértést érzünk is, mert a bőr megsikálása hihetetlenül eredményes módszere a nyálka kiürítésének, ugyanakkor fellazítja a többi toxikus anyagot, amely megrekedt a nyirokrendszerben és a nyirokmirigyekben. Ez létfontosságú a programunk szempontjából.

Agyagos víz

Az agyag ugyancsak jelentős szerepet játszik a kúrában. Magába szívja a toxinokat, stabilizálja testünk elektromágneses rendszerét, és helyreállítja a pH-egyensúlyunkat. Agyagos vizünket korán reggel igyuk meg reggeli előtt. Elkészíhetjük előre, vagy megkeverhetjük frissen, közvetlenül a fogyasztás előtt. Ez rajtunk múlik.

Ne feledjük, csupán 4 hét a teljes megújulásig. Kezdjük el még ma.

Hamarosan jövünk a 2.hét teendőivel.

Forrás: Alla Svirinskaya - Energiatitkok

           Bernád Ilona: Élő népi gyógyászatunk

Nagyon hódítanak a csináld magad dolgok, a világhálón is számtalan ötletet találunk, amelyek fokozzák a kreativitásunkat, és a szabadidőnket is hasznos dolgok készítésével üthetjük el.

Ilyen a mostani is, hiszen kinek ne lenne otthon pár színes szalvétája, és egy egyszerű, normál méretű pohara. Az eredmény pedig igazán szívderítő lesz, főként ha látogatóba jönnek a családtagok, a gyerekek biztos örülni fognak, hogy nem egy hagyományos edénykéből szedegethetik ki a finom aprósüteményeket, cukorkákat.

Első lépésként terítsük ki a szalvétánkat, majd a négy sarkát hajtsuk be, ezután ismét négybe kell tűrni, és mégegyszer ugyanez a művelet következik. Majd ha ezzel megvagyunk, fordítsuk hasra a szalvétát, és ismételten hajtsuk be a négy szélet.

Vegyük elő a poharat, annak aljára helyezzük rá az összefogott szalvétát, majd ügyesen bontsuk ki, ahogyan az alábbi felvételen látható. Készen is van az alkotás. Már csak tartalommal kell megtölteni a művet.

Jó szórakozást szép terítéket kívánunk.

{youtube width="570" height="428"}2yta73liD7k{/youtube}

Forrás:filantropikum

Március 5-én lépett hatályba az Országos Tűzvédelmi Rendelet, mely minden magyar állampolgár, gazdasági szervezet, önkormányzat, állami vállalat és civil szereplő számára jelentős változásokat hoz.

A lakosság számára az egyik legjelentősebb változás, hogy az élet és értékvédelem jegyében a belterületi ingatlanok használata során keletkezett hulladék szabadtéri égetése tilos ( azaz csak az adott település önkormányzati rendeletében kijelölt időszakban és módon lehet ). Még ha ez a főváros belterületén nem is okoz különösebb problémát, a vidéki településeken jelentős változást hozhat. Ezen lépéssel előtérbe helyezheti a komposztálást, mely kiemelt lehet a környezetvédelem szempontjából.

Tények

Hazánkban széles körben elterjedt „ népbetegség ” a kerti hulladékok és az avar égetése. Kevesen tudják, hogy ez a tevékenység mennyire káros a környezetre és az emberi egészségre. Az értékes szerves-anyagból az égetés során hamu keletkezik, mely csak korlátozottan alkalmas talajerő-utánpótlásra, nagyobb mennyiségben egyenesen rombolja a talaj humuszkészletét . Ezzel szemben komposztáláskor maradéktalanul elbomlanak a növényi részek és hasznos humusz keletkezik.

Egy átlagos kerti tűz, melyben vegyesen égetünk avart, fűnyesedéket és gallyakat, légszennyezést okoz. A nagy szennyezést elsősorban az váltja ki, hogy alacsony a tűz hőmérséklete, így aminek égni kellene nem ég el, vagy csak félig. Például a növényi részekben lévő szén ugyan oxidálódik, de csak részben, és szén-dioxid helyett mérgező szén-monoxid keletkezik.

Egy svájcitanulmány szerint egy nagyobb kupac avar 6 órás égésével annyi szállópor keletkezik, mint 250 autóbusz 24 órai folyamatos közlekedése során! Sajnos a kerti hulladékok elégetése során a mérgező, perzisztens vegyszermaradvány is elég, s nem ritka, hogy a meggyújtott zöldben műanyag és egyéb háztartási szemét is keveredik, ami egészségünkre káros.

Mit okoz a részecskeszennyezés?

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) az európai részecske-szennyezésről készített tanulmánya szerint Magyarországon évente 16200 ember hal meg idő előtt. Ők átlagosan csaknem 10 évvel tovább élhetnének, ha nem sújtaná őket a részecske-szennyezés. Ez azt jelenti, hogy minden évben 183 400 életévet veszítünk  az idő előtti elhalálozás miatt. Ebben a tekintetben első helyen állunk Európában. Megjegyezzük, hogy korábbi tanulmányokból ismert: a légszennyezés miatt betegen eltöltött napok száma ezerszer-tízezerszer magasabb, mint a halálozások száma.

Ha még sohasem tartottunk tyúkot a kertünkben, ne gondoljuk azt, hogy ez olyan bonyolult. A tyúkok jópofa jószágok, kíváncsiak és viccesek, azonkívül hasznosak is.

Hogyan kezdjük?

Elkezdhetjük akár egy jércével is, de mivel a tyúkok alapvetően társas lények, az az igazi, ha egyszerre legalább két vagy három pipit is beszerzünk. Kakas nem szükséges ahhoz, hogy a tyúkok tojást tojjanak. Ha nem szeretjük a kora reggeli – és gyakran egész napos – hangos kukorékolást, a kakas beszerzését nyugodtan hagyjuk ki.

Csibék, jércék beszerzése

Csakis megbízható helyről szerezzünk be fiatal állatot. A naposcsibék érzékeny  kis jószágok, ha nem akarjuk (vagy nincs rá lehetőségünk), hogy  állandó meleg helyen (infralámpával, vagy ún. műanyával) tartsuk őket, inkább legalább 10-12 hetes jércéket szerezzünk be. Ebben a korban már nem olyan érzékenyek a hidegre, tarthatjuk őket a kertben.  Tojóink  18-20 hetes korukra lesznek ivarérettek, ekkor kezdenek tojást rakni.

Helyszükséglet

A tojótartáshoz szükséges egy tyúkól/ketrec, etető és itató edény, lehetőleg olyan, amit nem tudnak jószágaink felborítani.  A tyúkól nem kell, hogy különösebben nagy legyen, mivel  tojóink úgyis egymás közelében maradnak. A tyúkólhoz kell, hogy tartozzon ún. tojófészek is, aminek viszonylag zártnak és kicsinek kell lennie, hogy tojóink szívesen használják tojásrakásra.

Ha nem akarjuk, hogy egész nap kertünkben kószáljanak, célszerű kifutóval/udvarral ellátott ólban tartani őket. A tyúkól éjszakára mindenképpen jól zárható legyen, hogy megvédjük jószágainkat az éjszakai ragadozóktól, mint pl. a nyest.
A tyúkok helyigénye fajtánként változó. Általában  elmondható, hogy egy tojónak kb. 0,5-0,9 m²-re van szüksége az egészséges tartáshoz. Ennél kisebb helyen is  fognak növekedni és tojást rakni, de a mi  célunk az, hogy kedvező és egészséges körülményeket  biztosítsunk számukra.

Etetés, itatás

Vidéki nagyszüleink kukoricadarán és maradék konyhai zöldségen tartották tyúkjaikat. Ezt mi is megtehetjük, de ha egyenletes tojásellátást szeretnénk, akkor célszerű szakboltokban kapható, a tyúkok életkorának megfelelő (naposcsibe-, indító-, tojó-) táppal etetni őket, legalábbis vegyesen a darával és zöldséggel.

Persze a tyúkok imádnak kapirgálni a kertben ehető finomságok után kutatva, ezért ha tehetjük, engedjük ki őket. A mieink kedvence a sáska, ezt kb. két másodperc alatt tudják eltüntetni. Fontos, hogy mindig legyen elérhető tiszta vizük, különösen a nyári forróságban.

A tyúkól mutatós is lehet

Egy kis segítség részletekben

Igazi delux stílus

Lehetőség raklapból

Kényeztetés magasfokon

Tyúkudvar.blog