Évszázados hagyomány, hogy a magyar falusi családoknál malacka nevelkedik évről-évre, hogy a gazdát, a gazdasszonyt és az aprónépet hússal és mindenféle jóval lássa el.

A disznóvágás hagyománya táptalajt adott annak, hogy a disznótor köré gazdag hiedelemvilág épüljön ki.  Bár nem péntek van, és végképp nem tizenharmadika, de nézzük csak, hogy áll a disznótoros babona.

Kezdjük mindent a legelején, a hűvös késő őszi vagy téli hajnalban, a jószág végóráján. Ha péntek volna, vagy tizenharmadika, vagy esetleg kedd, avagy újhold, akkor a disznó csak természetes halállal halhatna, a disznóvágást messze kerülnünk kellene a szerencsétlenséget távol tartva.  Ha a naptár ettől eltérőt mutat, a jószág vérének ontása bátran indulhat. Őrizzük meg hidegvérünket, és legyünk önzők, magunkat sajnáljuk, hiszen korán kell kelni és a paplan melegét ugyan az első pohárka pálinka még nem pótolja – a harmadik ötven fokos az ágymelegét már biztosan elfeledteti.

A sorsát betöltő malacot a hiedelem szerint nem szabad sajnálni,

mert annál nehezebben múlik ki. Ne nehezítsük tehát a böllér dolgát. A szomorkodó, siránkozó kisebb gyerekeket a hagyomány szerint az udvarról a házba zavarták, nehogy a disznó meghallja sírásukat.

Miután hidegvérünket megőriztük, és sajnálatunkkal nem hosszabbítottunk a malac haláltusáján, jöhet a következő feladat, a malac megtisztítása. A pörzsölésnél jól figyeljünk, mert a babona szerint szerencsétlenséget hozhatunk a házra, ha a malacot rossz irányba fordítjuk a perzselés előkészítésénél, ugyanis a disznót fejével a ház irányába kell fektetni. A hagyomány szerint mielőtt a perzselést megkezdték volna, szalmacsóvával háromszor körüljárták, mert így a házat megőrizték a vadállatoktól. A perzselésnél a szalonna mennyiségéről is gondoskodik a babonaság,

a hasára fektetett malacot, ha segítő maga felé húzza, a szalonnája nagyra nő.

A szalonna nagyságát a disznóvágás bontási fázisában is befolyásolhatjuk, a négy sonka kivételénél. A hiedelem szerint nevetni kell, hogy a szalonna minél vastagabb legyen, hívjuk tehát oda kicsit és nagyot, ha a szalonna nem is gyarapszik, legalább a jókedv garantált lesz.

A perzselést követően a malac bontásakor ne feledkezzünk meg gondoskodni az utánpótlásról, a babona szerint az utasítás a következő. A böllér vágja le malac a csecsét, adja a gazdasszonynak, aki azt hajítsa be az ólba, s közbe háromszor kiáltsa „fele göbe, fele kany”. Ha mindezt megtesszük, a disznóvágás utáni ól halálos néma csendjét az új esztendőben sok kismalac visítása fogja megtörni. Disznóvágáskor a disznó bontásánál a lépnek is fontos szerepet szán a hiedelemvilág.

Ha a lép vékony, akkor gyenge, ha vastag, akkor kemény télre számíthatunk.

A bontást követően a húsok besózásával történő tartósítása során sem mindegy hogyan viselkedünk. A kezünk járjon ne a szánk, mert ha beszélünk, bizony megférgesedik a hús.

A babona nem csak a munkát járja át, de még a disznótoros mulatságot is körbefonja, annak érdekében,

hogy a jövő évi disznóval is szerencsénk legyen, a poharunkat többször emeljük meg.

Korántsem mindegy tehát a hiedelem szerint hogyan, mikor és mit teszünk a disznóvágás napján, a babona által diktált disznótoros etikett nem egyszerű tehát, de ha követjük, a disznóból csak jó sülhet ki.

Az alábbi videó viszont minden hiedelmet nélkülöz - már ami a disznóvágás kezdeti munkálatait jelenti -, már 21. századi magyar találmány, és bejárta a világhálót.

{youtube width="570" height="428"}Afw-hKWB0_w#t=92{/youtube}

Forrás