A vidéki falvakban karácsony közeledtével régi hagyományai vannak a disznótoroknak, melyek többnyire hangulatos családi és rokoni összejövetelek is.

A szokások nem változtak, a sertés feldolgozásában azonban lehetnek eltérések a  tájegységeknél. Detken, e Heves megyei, mátraaljai kistelepülésen Murányi János gazdálkodónál – vagy ahogy errefelé ismerik: Jani gazdánál – szertartása van a disznóvágásnak. A friss vérből a böllér iszik egy pohárra valót, hogy elég ereje legyen a munkához, melyet egy áldásos pálinkával erősítenek meg a résztvevők. Az anyósnak egy nyelves puszival kell megköszönnie, hogy ilyen kerekre hízott az ünnepi asztalra való. A „segédeknek” a megpörzsölt fülből kell harapniuk egyet, a farokból a fiatalabbaknak.

Aztán mindenki munkához lát, kinek mi a feladata, hogy minél előbb végezzek. Levesnek, sültnek, kocsonyának, tepertőnek, hurkának és kolbásznak valóval a régi, megszokott receptek szerint ügyesen végeznek. A vidám disznótor után bőséges kóstolóval megrakodva térnek haza a rokonok.

A szerző felvételei.