A Felsőlemhényben élő, hetvenöt éves Miklós Etelka  néni egyike azoknak, akik a csodával határos módon gyógyszeres kezelés nélkül legyőzték a rákot.

Etelka nénivel az eset tanulságairól beszélgetve, a Teremtőbe vetett hitről és a természetgyógyász-módszerekről is szót ejtettünk.

– Itt éltem le az életem falun, természetközelben, a megszokott falusi munkákkal foglalkozva, ennek ellenére a 80-as években úgy tűnt, hogy egyik napról a másikra vége szakad az életemnek – kezdte némi győzködés után mesélni a betegsége történetét riportalanyunk, aki, bár évtizedek óta tünetmentesen él, nincs meggyőződve arról, hogy végleg megszabadult volna a kórtól, viszont az életmódváltásból fakadó tapasztalatait érdemesnek látja megosztani másokkal is.

Negyvenkét napos diéta
Semmi különösebb nem történt az életemben, amikor megállapították, hogy mellrákom van. Számot vetettem a sorsommal, tudtam, hogy anyagilag nem engedhetjük meg a költséges kezeléseket, sok munkám volt, ezért a műtétet is elodáztam, egyszóval beletörődtem a sorsomba. Nem mentem orvoshoz, csak akkor, amikor a fejemre is nőtt egy daganat, ami kegyetlenül fájt. Azt már nem tudtam kikerülni, le kellett műttessem. Ekkor ajánlotta valaki Czeglédy Sándorné Az Úr a te gyógyítód című könyvét. Miután azt elolvastam, meggyőzött, és a könyvben található útmutatások szerint nekifogtam egy 42 napos diétának. A recept a következő: 3 rész cékla, egy rész murok, egy rész zeller és egy apró krumpliból kell annyi levet facsarni, amennyiből kijön egy félliternyi lé. Azért nincsen pontos grammban meghatározva, mert a hozzávalók nem mindig egyformán lédúsak. Ezt kell a nap folyamán elkortyolgatni, két liter teával váltakozva. Ennek az összetétele kerti zsálya és gólyaorr-fű, 2 csipetnyit számítva egy csésze teához. Ezt a kúrát azóta évente egyszer elvégzem, de az első alkalomra ma is emlékszem.

Annyira éhes voltam, hogy sírtam
Az első három nap volt a legnehezebb, nagyon megéheztem, ráadásul közben főznöm kellett a családnak. Sírtam, annyira éhes voltam, meg közben persze készültem a halálra. A ruhát is előkészítettem a temetésemre, mert terjedt a daganat a mellemben, és bár próbáltam hinni a kúrában, nem voltam meggyőződve róla, hogy segíteni fog.

Akkor volt egy pillanat, amikor letérdeltem, s kértem az Urat, vegye el az étvágyam, hogy kibírjam a megpróbáltatást, s a Jóisten meghallgatott. Utána már nem kívántam a megszokott ételt, kibírtam, s miközben 15 kilót lefogytam, a daganat is elmúlt. Utána nagyon kellett vigyázni az étkezésre való visszaszokáskor, grammonként lehetett csak kezdeni, én csak gyümölcsöt ettem, és pár kanál levest. Akkoriban még fogyasztottam húsneműt, és évente egyszer télen újra elvégeztem a böjtöt, mert ebben az időszakban kevesebb fizikai munkám volt.

Azóta nem eszem húst
Tizenöt év után jöttem rá, hiába diétázom, ha az év többi napján egészségtelenül táplálkozom. Azóta nem eszem húst, a kenyeret itthon sütöm barnalisztből, mindent én termelek meg, és nem vegyszerezek semmit. Lucernahajtást, búzacsírát használok sokat, és 21 napig iszom a porcsinfű, gólyaorr, zsurló (fentőfű), csalán keverékteát: mindenikből 15 grammot teszek, és 5 gramm orbáncfüvet 1 liter vízhez.

Az egészséges életmódra való áttérés sokat segített, de a Jóistenbe vetett hit adott erőt hozzá, és ez a magyarázata a gyógyulásomnak, ha létezik erre egyáltalán magyarázat, mikor olyan sokan, akik ugyancsak minden lehetőséget kipróbálnak, nem gyógyulnak meg. Mindenesetre, másoknak is elmondtam és elmondom a tapasztalataimat, és akadt már olyan, akinek segített, mert életben maradt.

Forrás