Az illóolajak ma már sokak mindennapjainak részét képezik. Éppen ezért nem árt tudni és odafigyelni arra is, hogy ezekből milyen minőséget vásárolunk.

A természetes illóolajokban a kézművesség, a hagyomány és a tudás egyaránt jelent van, ezáltal lesz rendkívüli és gyógyító hatású. Az illóolajok kinyeréséhez sok-sok tudásra és tapasztalatra van szükség, amit sokan még mindig elbagatellizálnak.

A virágok, füvek, gyökerek, kérgek és fák desztillációjának megfelelő időpontja igen különböző. Például a muskotályzsályát először néhány napig szárítják, az írisz gyökereit pedig akár három évig kell fermentálni. Az igazi citromfüvet lehetőleg közvetlenül az út szélén tárolókba dobják, hogy a könnyen elillanó illat ne vesszen el.

Hogy általában a növény mennyire kiadós, vagyis, hogy 1 liter illóolajat mennyi növényből nyernek, szintén teljesen különböző. A szegfűbimbó kb. 7 kilogrammjából, de a citromfű 5-7 tonnájából lesz 1 liter illóolaj. Mindebből logikusan következtethetünk, hogy hígítatlan citromfű-illóolajat nem vásárolhatunk néhány száz forintért.

Termesztés

Az egyes illóolajok általában nagyszámú hatóanyagot tartalmaznak.  Néhány olaj ezzel szemben csak kevés összetevőből áll, mint például a citromolaj.  A sokak által kedvelt levendulánál ez teljesen a fajtától függ: minél jobban beleavatkozott már az ember a termesztésébe, annál kevesebb alkotóanyagot találunk benne.  A termesztett hibrid, lavandinnak is nevezett Lavandula Fragrans illóolaja csak kb. 60 alkotóelemet tartalmaz.

Ezzel szemben a fáradságosan, kézzel aratott, általában extralevendulának, vagy hegyilevendulának nevezett Lavandula Officinalis olaját több mint 160 hatóanyag alkotja. Az egyes hatóanyagokat természetesen sosem tudjuk szaglásunkkal felismerni, de az egyértelmű illatkülönbséget mindenki észreveszi.  Sokan a Lavandint érzik szebb levendula illatnak. Ez azt mutatja, hogy emlékezetünk mindenekelőtt ezt az olcsó levendula fajtáját tárolja és ismeri fel, mert anyáink és nagyanyáink gyakran ezt használták a füves párnákban és a molyok elűzésére. Ám ha szaglás útján szeretnénk eldönteni, hogy melyik levendula hat lazítóan,  nyugtatóan, akkor a legtöbben már az első szagláskor a vadgyűjtésből származó extralevendula olaját érzik a leghatékonyabbnak.

Természetazonos illóolajak

Ahogyan a megnevezés is érzékelteti, ezek az olajok ugyan a természet felépítését utánozzák, de vegyészeti laborokban állítják elő őket. A szintetikus illatok – még ha igazinak is tűnnek – a terápiában fontos alkotó anyagokból csak keveset tartalmaznak, és ezért általában egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben hatékonyak.  Az aromaterápia ezeket az olajokat holtanyagoknak nevezi, ami immunrendszerünket inkább gyengíti, minthogy erősítené. Leginkább az allergiák hozzák kapcsolatba a természetazonos, szintetikus illatanyagokkal.  A szintetikus anyagok gyakran bőrirritációt idéznek elő, miközben a természetes, tiszta, igazi illóolajoknál nem lehet negatív reakciókat megfigyelni, ha helyesen alkalmazzuk őket, sőt számtalan egészségügyi előnyei vannak.

Sajnos szaglásunk nagyon nehezen ismeri fel az igazi olajat, mert sok természetazonos olaj tényleg nagyon jó másolat. Franciaországban például hétszer annyi levendulaolajat adnak el, mint amennyit desztillálnak. Sőt a rózsaolajnak állítólag több mint 80 %-a szintetikus eredetű világszerte. Nekünk, felhasználóknak ezért fontos, hogy megfelelő információt szerezzünk a beszállítóról. Ahhoz, hogy az igazi illóolajat felismerjük,nézzük meg a címkét, minőségtanúsítványt és tájékozódjunk.

Végezetül egy dologban biztosak lehetünk: az almavirágnak, orgonának, ibolyának, gyöngyvirágnak és fréziának nincs tiszta növényi illóolaja, ezek semmi esetre sem természetes olajak, mint ahogy mesterséges termékek a banán-, az eper-, a kókusz- és más gyümölcsolajak.

Felhasznált irodalom – Ingeborg Stadelmann: Bevált aromakeverékeim