Létezik egy különleges, a valóságot miniatűrben ábrázoló művészet. Egy olyan alkotói világ, amely külföldön manapság cseppet sem számít újdonságnak. 

Európa nyugati részén, az Egyesült Államokban és Japánban kiállításokat, tanfolyamokat építenek a miniatűrök készítésére, mert nagy népszerűségnek örvend a miniatűrizmus. Kis hazánkban viszont szinte egyáltalán nem létezik e tevékenység, vagy legalábbis alig akadnak olyanok, akik aktívan hódolnak neki. Ezért is volt nagy öröm, amikor véletlenül rábukkantam Bodzás Erzsébet – vagy ahogyan sokan ismerik, Bözsére – az internet dzsungelében. Ő amennyire egyedüli a tevékenységében, annál inkább tehetséges.

Bözse három éve hódol a miniatűr művészetnek. A valódihoz megszólalásig hasonló babaszobákat, bútorokat, lakberendezési tárgyakat, ételeket készít. A legdöbbenetesebb eltérés a valódi tárgyakhoz képest, hogy az ő készítései kisebbek egy almánál, olykor nagyjából egy fém kétszázashoz megközelítő nagyságúak. Tehát egy gyümölcsökkel vagy péksüteményekkel megrakott icipici kosárka gyakorlatilag el tud bújni az ember markában.

A részletek meghökkentő pontossága, a valóság egy az egyben való lekoppintása szinte hihetetlenséget idéz a szemlélőben. Hogyan lehetséges, hogy egy aprócska, néhány centiméter átmérőjű cipóban még a légbuborékok is pontosan olyanok, mint a valódi kenyérben? A válasz a jó megfigyelőkészségben és a roppant precíz, ügyes kézben rejlik. Az élethű ábrázoláshoz a színeket, a formákat, a texturaltságot tökéletesen le kell tudni modellezni. Ha ezekkel rendelkezik valaki, még egy plusz szerencsés vonás, ha kifogyhatatlan türelemmel, illetve mérnöki gondolkodásmóddal is rendelkezik. Erzsébet esetében valószínűleg nagy előny a táj- és kertépítész végzettsége.

A tárgyi felszereltség is nélkülözhetetlen a mütyürökkel való bánáshoz. Az alapfelszereltség egyik kelléke egy hagyományos tésztanyújtógép, ami a gyurma megmunkálását, illetve a tökéletes színkeverést segíti. Aztán a gyurma a grillsütőben nyeri el végleges állapotát. Az apró részletek kidolgozásához minden konyhai és barkács kellék jól jön. Csipesz, fogpiszkáló, tű, reszelő, fúró, ezek az alapfelszerelés eszközei. Az alkotásaihoz rendkívül széles anyaghasználatot alkalmaz: fa, drót, fém, műanyag, háztartási hulladék, száraz növényi részek. Mire ezekkel a célszerszámokkal és anyagokkal kidolgozza a legaprólékosabb pindurságokat, 2-3 órától akár hónapokig is eltarthat a munka, bonyolultságától függően.

A háromgyermekes anyukának egyelőre hobbi ez az elfoglaltság, bár reméli, hogy valami nagyobbá növi ki magát. Erre nemrégiben egy pozitív megerősítést is kapott. A közelmúltban a nemzetközi miniatűrista szervezethez, az IGMA-hoz beküldött néhány munkadarabját az erősségei közül. Kenyérkék, gyümölcsök, torták utaztak a tengeren túlra, ahol május elején Artisan címmel díjazták az alkotásait. Ezzel a miniatűr művészetben elismerten megvetette a lábát. Igaz, egyelőre a legalsó lépcsőfokra lépett fel, de szeretne további lépcsőfokokat meghódítani magának.

A jövőképében az IGMA Fellow státuszának elérése szerepel első ízben. Aztán szeretné azt is, ha ez a kedves hobbi főállása lehetne. Ami az alkotásait illeti, nehezebb, bonyolultabb leképezésekre törekszik. Olyan dolgokat akar élethűen ábrázolni, ami szinte elképzelhetetlen ebben az 1:12 arányú kicsinyítésben.

Legnagyobb boldogsága pedig az lenne, ha a makettezés ezen formája művészi rangra emelkedne, hiszen mint mondja, gyakorlatilag háromdimenziós festészet az, amivel foglalkozik.