Mesterek szerint a kézzel készült alkotás akkor mondható igazán egyedinek, ha olyan tulajdonságokat visel magán, ami csak egyetlen készítőre jellemző.

Különleges dolog, amikor egy kézműves remekmunkára ránézve megállapítható, hogy kinek a keze munkájának eredményével jött létre. Hiszen van egy olyan stílusa, egyedi vonása, amitől biztosan megkülönböztethető más hasonló alkotástól.

Rögtön ezeket a gondolatokat éreztem, amikor megláttam a hajdúszoboszlói Győriné Kéri Ágnes csuhémunkáit. Olyan babákat – nőket, férfiakat, gyerekeket – ábrázol, akiket éppen valamilyen történetből ragadott ki. Életképeket, élethelyzeteket mesél el minden egyes babája. Mondhatni, beszédes figurákat készít. Ugyan címmel is illet minden egyes babát vagy babacsoportot, de felvezető szöveg nélkül is pontosan leolvasható, mit akart a készítő illusztrálni egy-egy mozzanattal. Nagyon jól kivehető a tartásból, a baba mozdulatából, hogy éppen tetszelegni akar, és a haját igazítja, vagy amikor a nők összesúgnak valamilyen pletykát a szájukra véve. Ágnes nagyon jól közvetíti az adott szituációra jellemző mozdulatot, amely által mesélnek a figurák, sőt egy egész történetbe is bele tudja élni magát a megtekintő.

Elsősorban a paraszti életforma világából meríti a figurák témáit. Egykoron ő maga is sokat segédkezett a mezőgazdasági munkálatokban. A répaszedés, a kapálás, a kukoricatörés, illetve a ház körüli munkák mozzanatait hitelesen tudja kifejezni a babákkal.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont a csuhé lett Ágnes kifejezőeszköze? Teljesen véletlenül, pusztán kíváncsiságból próbálkozott meg vele, és a kezdeti sikerek folytatásra ösztönözték. Ráadásul minden fortélyt, minden fogást saját maga, tanítómester nélkül tapasztalt ki. Apránként, sok-sok próbálkozás folyamataként csiszolódott a tudása. Ezáltal mára már több mint 100 babát készített el. Minden esetben előre eltervezi, hogy mit szeretne ábrázolni, és ehhez gyűjti össze az anyagot. A természetben fellelhető termésekkel díszíti a babákat. Diót, mogyorót, kenderkócot, szárított virágot is felhasznál a figurák készítésekor.

Ami még roppant érdekes és egyedi megjelenést ad a készítéseinek, az a csuhé festése. Nem csupán natúr figurákat készít, hanem festéssel színes ruhákba tudja öltöztetni az alakokat. Ezeket szintén természetes anyagok igénybevételével éri el. Szederrel, hagymahéjjal, bodza bogyójával, cékla levével a natúr kukoricalevél bármilyen színre átfesthető.

A csuhé mellett más kézimunkákhoz is szívesen kirándulgat. A természet világa, a növények, virágok a kedvenc ábrázolási módja. Falidíszeket, ünnepi dekorációkat, koszorúkat alkot természetes anyagokból. Igazán nyughatatlan, kreatív lélek, aki még sok-sok tervvel rendelkezik. 2006-ban készített egy csuhésorozatot, amely az asszonyok életét mutatja be a születéstől az öregkorig. Azóta sokat fejlődött a tudása, szebb és mutatósabb figurákat készít. Ezért ezt a sorozatot szeretné újraalkotni a pillanatnyi tudásának megfelelően. A pozitív visszajelzéseken felbuzdulva már nem csak az ajándékozás szintjén gondolkodik a csuhémunkákban, hanem az értékesítést is egyre kézenfekvőbbnek látja.

Aki úgy érzi, hogy szeretne Ágnes csuhébabáihoz hasonló figurákat készíteni, az internet legismertebb fotómegosztó portálján lépésről-lépésre megtanulhatja a fortélyokat, illetve itt tekinthető meg kreativitásának összes eddigi termése.