Egy színésznő, aki a Föld szerelmese. Ökonagykövet, a biogazdálkodás elkötelezett híve egyben, aki minden tekintetben szerencsés embernek vallja magát.

Ivancsics Ilona nem csupán színházcsináló – hiszen a szentendrei Száguldó Orfeum neve hozzá kötődik –, hanem egy másik, az emberi élet szempontjából igazán fontos terület szerelmese is. Ökonagykövetként elhivatottan védi a természetet, szószólója az egészséges életnek, a biogazdálkodásnak. Vele beszélgettünk.

- Hogyan lett ökonagykövet?
-  A föld szeretetét otthonról hoztam. A szüleimtől láttam, hogyan csinálják. Mi teljesen bio módon táplálkoztunk. Így szoktam meg. Amikor felvettek a Színművészeti Főiskolára, kicsit kiszakadtam ebből a környezetből. Nehezen szoktam meg a nagyvárost, és megváltoztak a körülményeim is. Eleinte nagyon sokat fájt a gyomrom, a helytelen táplálkozás, a sok stressz nem használt a közérzetemnek. Ahogy tehettem, kiköltöztem Budapestről. Akkoriban ez még nem volt divatos dolog. Most már 25 éve élek Szentendrén. Amint meglett a ház, a kertemben rögtön elkezdtem gazdálkodni, eleinte még tyúkok is voltak. Persze nem tudtam bántani őket, amikor le kellett vágni, az idős szomszédunk, Lajos bácsi segített ebben.

- Hogyan lett a vidéki gazdálkodók lányából pesti színésznő?
- Bennem volt kezdettől fogva. Hiába laktunk egy kis faluban. Én már gyerekkoromban táncdalokat énekeltem a házunk teraszán. A 70-es években rendszeresen voltak táncdalfesztiválok, és én az ott hallott dalokat énekeltem. Jó tanuló voltam, gyakran mondtam verseket. Sőt játszottam színjátszó körben is. Nagyon bátor dolog volt akkoriban, hogy jelentkeztem a főiskolára. Nem is nagyon hitte a környezetem, hogy sikerülhet. Nagy boldogság volt számomra, amikor kiderült, hogy felvettek.

- Ön sok színházban eltöltött év után, 2003-tól szabadúszóként építette az életét. Néhány éve saját játszóhelyet is alapított. Vezetője a szentendrei Száguldó Orfeumnak. Mindaz az erő, amivel belevetette magát az életbe, a kitartás, az eredményesség összefügg-e azzal, hogy az ökonagykövetséget is elvállalta?
- Természetesen összefügg. Sok barátom tudta rólam, hogy elkötelezett vagyok a tiszta táplálékok, az egészséges élet iránt. Egy civil kezdeményezés okán kezdődött, ami Karácsony Imre nevéhez fűződik. Ö volt az ötletgazdája az ökoportyáknak, melyeken 3 alkalommal én magam is részt vettem. Végigjártuk az ország összes biogazdaságát, bioüzemét. Sajnos ez ma már nem létezik, amit nagyon sajnálok, mert fontos és érdekes kezdeményezés volt. Mi, akik részt vettünk ebben, kaptunk oklevelet, kinevezést, hogy ökonagykövetek lettünk. Én magam nagyon komolyan vettem ezt a dolgot. Ahol csak tehetem elmondom, és népszerűsítem a biogazdálkodást, beszélek az előnyeiről, az egészséges táplálkozás szerepéről a mindennapi életben.

- Könnyű dolog az embereket meggyőzni a szemléletváltás fontosságáról?
- Sokan azt gondolják, hogy a bioélelmiszerek nagy része nem is bio. És sokan drágának is tartják. Mi, akik végigjártuk a gazdaságokat, személyes tapasztalattal rendelkezünk arról, hogy mit jelent a biogazdálkodás, a feldolgozás. Erről tudunk beszámolni az embereknek. Ráadásul nekem saját tapasztalatom is van, hiszen a kertem, és a gyümölcsfáim is teljesen vegyszermentesek. Én magam is biogazdálkodó vagyok. Nagyon szeretem, nagyon izgat ez a terület. Hiszek abban, hogy lehet egészségesen élni, és táplálkozni. A makrobiotikus táplálkozással is elkezdtem foglalkozni. A színház büféjébe is behoztuk ezt a filozófiát. Itt a nézőink kipróbálhatják, megkóstolhatják a makrobiotikus ételeket. Ez nagy öröm számomra. Így a színházi munkámat, és az egészséges életmódot ezen a szinten is össze tudtam kapcsolni.

- Mi volt az a pont, ami átalakította az Ön életszemléletét?
- Engem a nehéz élethelyzetek alakítottak át, és késztettek arra, hogy átgondoljam az életemet, és tudatosabban kezdjek gondolkodni, élni, az életemet felépíteni. Nem volt egyenes, és könnyű az út, ami a mai napig elvezetett. Voltak nagyon nehéz időszakok, amikor én magam is inkább másokat hibáztattam azért, hogy nem kapok elegendő lehetőséget. 5 évvel ezelőtt a párom, aki évekig külföldön élt, nyitotta fel egy kicsit a szememet a szemléletváltás elkerülhetetlenségére. Ő adott először olyan témájú könyvet a kezembe, ami nagyon sokat segített ebben nekem. Életem legnehezebb leckéje számomra a bizonytalanság elfogadása volt. De amint elfogadtam a tényt, és rá mertem hagyatkozni az élet folyamataira, szinte számomra is elképesztő módon kezdtek megérkezni a sikerek. Talán mondhatom, hogy a saját színház létrejöttét is ennek köszönhetem. A párom nagyon sokat segít nekem. Mi együtt dolgozunk, és kiegészítjük egymást.

- Az egyáltalán nem mindegy, hogy kik vesznek bennünket körül. A támogató, vagy gátló környezet nagyban meghatározza azt, hogyan tudunk haladni az életünkben. Mik erről a tapasztalatai munkájában?
 - Szerencsés ember vagyok, mert a munkatársaimat én választhatom meg. A családom szeretetteli emberekből áll. Ez nem jelenti persze azt, hogy nincsenek mindennapi feladatok, nehézségek az alkotói, vagy vezetői munkámban. És bizony néha épp olyanoktól kaptam bántásokat, akik segítségért fordultak hozzám, és én kezet nyújtottam nekik. De nem szabad ezektől elcsüggedni. Tudni kell, hogy mindez az életünk része, és tudni kell tisztességesen kezelni ezeket is.

- Említette, hogy az a szerveződés, aminek keretében ökonagykövet lett, ma már nem létezik abban a formában. Milyen módon tud most hangot adni ennek a filozófiának, életszemléletnek?
- Szerencsére ma divatos téma a fenntarthatóság, az ökogazdálkodás. Így erre van fogékonyság. Ami azonban nagyon elszomorít, hogy számos településen nem is gazdálkodnak az emberek. Ha végigmegyünk egy falu utcáin, számtalan helyen csak tuja, meg nyírt gyep van. Sokan már vidéken sem művelnek kertet, konyhakertet, veteményest. Gyakran azért nem, mert a gazdák panaszkodnak, hogy a termény nem marad meg nekik, mert elviszik a kertből a munkájuk „gyümölcsét”. Ez tényleg baj. Ezen muszáj változtatni. Az is tény, hogy a megtermelt bio-alapanyagokat zömében külföldre szállítják, mert nem nagyon vannak feldolgozó üzemek Magyarországon. Ez az ország első lehetne a biogazdálkodásban,  és sok-sok embernek adhatna megélhetést. Semmi nem olyan egészséges, mint a magunk által megtermelt tiszta élelmiszer, amivel el tudjuk látni a családunkat. Nekem nincs túl nagy területem, és színészként dolgozom, de ennyit még én is meg tudok tenni önmagunkért. Jó szívvel ajánlom ezt mindazoknak, akik kertes házban laknak. Mindenképpen éljenek ezzel a lehetőséggel.

Forrás: pozitivemberek.hu