Bár ezen a napon országszerte vidám tökfejeket faragunk angolszász mintára, jó, ha tudjuk, hogy terménybábokkal a magyar gyerekek is foglalatoskodtak.

A magyar néphagyományban is jeles nap október 31-e. Nézzük, miért!

Farkas napján „elalszanak a fák”,  azaz a nedvkeringésük leáll. Ez  a fadöntés  kezdete, aminek Sebestyén napja (január 20.) vet véget. De ezen a napon fát ültetni is jó a népi megfigyelés szerint.

Szent Farkas a farkasok ellen védőszent, aki a famunkások patrónusa is volt. Wolfgang - azaz magyarul Farkas szerzetes volt, a X. században élt egy szigorú fegyelméről ismert kolostorban, ahová kiváló tanárként sok hallgatót vonzott.

Később felébredt benne a vágy a missziós tevékenység iránt, és éppen Magyarországra vándorolt. Sopronban a Farkasról elnevezett pálos monostor kápolnája messze földön híres búcsújáróhely volt.

Wolfgang - Farkas  később püspök lett, tettereje és szelídsége, egyszerű prédikációja és szerény életmódja biztosította számára az emberek szeretetét.

Jellemző rá egy esemény, amelyről életrajzírója, Otloh tudósít: egy nyomorúságosan öltözött szegény ember ellopott egy darabot a püspök értékes ágyfüggönyéből. Az egyik buzgó őr észrevette, s a szerencsétlent Wolfgang - Farkas  elé hurcolta. Pechükre Wolfgang először azokat dorgálta meg, akik oly rosszul őrködtek, hogy kísértésbe vitték a szegény embert. Ezután ,,szívében részvétre indulva'' nagylelkűen megbocsátott a tolvajnak, s a püspöki ruhatárból ruhákat hozatott számára.