A parkőrként szolgál Roy Sullivan 1942 és 1977 között valóságos villámhárítóként működött, mégis mindig kisebb égési sérülésekkel megúszta a baleseteket.

1:3000-hez az esélye, hogy egy emberbe belecsapjon a villám. Annak pedig, hogy mindez hétszer történjen meg 1:3000⁷ vagy 1:22x10²⁴. Ezek az esélyek azonban nem vonatkoztak parkőrünkre, aki munkájából adódóan is jobban ki volt téve a szélsőséges időjárási viszonyoknak. Virginiai lakóhelyén ugyanis évente kb. 35-45 hatalmas vihar van.

Először 1942-ben csapott villám bele. Ekkor elveszítette egyik lábujját. Huszonkét évvel később leégett a szemöldöke, 1970-ben pedig megperzselődött a bal válla.

1972-ben Sullivan már előrelátó volt és egy vödör vizet tartott a kocsijában. Amikor abba belecsapott a villám, a parkőrnek lángra lobbant a haja, de "villámgyorsan" el is oltotta.

1973-ban ugyancsak az autójába csapott a villám, melynek következtében Sullivan, áttörve a szélvédőt, három métert repült. Egyetlen bordatöréssel megúszta a dolgot.

1976-ban a bokája tört el, ekkor öt métert repült, miután ismét a bal vállába csapott a villám. Egy évvel később horgászás közben érte a baleset, bár mint mondta, megpróbált elfutni a villám elől. Ekkor mellkasi és hastáji égési sérülésekkel került kórházba. Az eset után Sullivan úr csak napsütéses időben volt hajlandó kimozdulni házából.

Később szerelmi bánatában öngyilkos lett, fegyverrel végzett magával.