A gyűjtögetés művészete

10 márc. 2015 Tartalomszerkesztő

A Collective Plant egy városi gyűjtögető csoport, ami megtanít minket, hogy van élet a Mecsekben gyűjtött medvehagymán túl.

A vadnövényes gyűjtőtúrákat szervező kollektíva képzőművészeti hajtóerővel dolgozik, működésüket elméleti írások, és a csoporthoz kapcsolódó designtevékenység egészíti ki. Az ötletadó taggal, Illés Zsófiával beszélgetett a Dining Guide.

illes zsofiHogyan alakult meg a Collectiv Plant?

Több párhuzamos ügyben megvolt ez az akarás. Nagyon szerettünk volna egy olyan művészeti platformot létrehozni, ami nemcsak nekünk, de más fiatal képzőművésznek is bemutatkozási lehetőséget teremt. Ezen kívül volt egy gasztronómiai érdeklődés, de akkoriban főként a munkanélküliség, és ezen belül is a városi munkanélküliség kötött le. Művészként a rendszeren belül adott munka rettentően gyári jellegű, és ez nem csak emberileg, de alkotói szempontból sem szerencsés.

 

Azon agyaltam, hogy miként tudnék más körülményeket teremteni magamnak, és milyen források állnak rendelkezésre. Hogyan tudok megerősítő válaszokat adni, vagy hasznos elfoglaltságot találni ebben a munkakereső időszakban is. Azon a nyáron sokat voltunk vidéken, és egy csalángyűjtés során ugrott be, hogy tulajdonképpen ugyanezt meg lehet csinálni a városban is. Akkoriban egy XI. kerületi panelövezetben laktunk, ahol rengeteg gyümölcs, dió, mandula lelőhely volt, elképesztő mennyiségű ehető forrás. Egy urbanisztikai kiállításon végül egy hónapnyi gyűjtés eredményét mutattam be, és itt rajzolódott ki először a Collective Plant modellje is.

 

A városban elegendő lehet ez a túléléshez is?

Ott ahol laktunk, elég sok hajléktalan sátrazott a környékbeli ehető vadnövények miatt. Amikor a kiállításra gyűjtögettem sokszor találkoztam romákkal is, ők megélhetésért szedtek diót, cseresznyét, mandulát, lehetett tudni, hogy majd például a Moszkva téren fogják eladni. A Moszkva téren árult növényekből többek között elég jól látható, mikor minek van szezonja – mandula, füge, levendula, és a többi – hiszen ezek valóban környékbeli termőhelyekről származnak.

 

A törvénykezés hogy viszonyul mindehhez? Van valami szabályozás a gyűjtögetésre városi területeken belül?

Kétféle szabályozás van érvényben, egyfelől az erdő törvénye, ami vonatkozhat városon belüli területre is, amennyiben az erdő (például Normafa).
Az erdőtörvény egyszerűen értelmezhető, mert ha természetvédelmi területen jársz, akkor egy botot sem szabad elvileg magaddal vinned, ha az erdő magánbirtok, akkor engedélyeztetéssel talán, egyéb esetekben pedig 2 kg/fő-t lehet begyűjteni, de ebbe a gallyak, gombák, gyümölcsök, gyógynövények mind beletartoznak. Városi területen ez önkormányzatonként változik, de sokszor a szabályozó szerv sem ismeri ezeket a tételeket, ezért nem is nagyon tartatják be.
Általános szabályok szerint minden, ami közterület, az az önkormányzaté. Ha elültetsz egy fát közterületen, az az önkormányzaté. A lehulló vagy rothadó gyümölcs az önkormányzaté. Ezek a törvények a miheztartás végett vannak, és nem azért, hogy valósan jelentkező igényre eligazítást nyújtsanak.

 

Milyen szakmai hátterű szereplők alkotják a Collective Plantet?

Az én művészeti projektemből indult az ötlet.Szemző Zsófi képzőművésszel készítettük az első fanzine-t, és ő volt a kurátora az Indíték Tématéka című kiállításnak is, ahol a Collective Plant ötlete először megfogalmazódott. Ale Pilo szardíniai származású ökoaktivista a kiállítást követően keresett meg, majd Kiskovács Eszti is csatlakozott, akinek a grafikai megjelenést köszönhetjük. Laki Juli az angol korrektorunk, Klíma Gábor  fotói, és Halász Dániel videói  pedig a Collective Plant hangulatát/üzenetét közvetítik.

 

Van tehát egy művészeti-természetjáró közösség, ami a gasztronómián keresztül is utat talál és építkezik, és ha a weboldal is elindul, az egy új elméleti réteget jelent majd. A működésünk másik lényeges eleme az időközönkénti művészeti társulások, ilyenkor egy-egy alkotóval dolgozunk együtt, és a Collective Planthez kapcsolódó használati tárgyak készülnek. Ez egyfelől az önfenntartó működésünk alapja, másfelől a velünk dolgozó művészeknek is szeretnénk lehetőséget biztosítani.
Ilyenek az időről-időre megjelenő fanzine-ok, a vadnövényes naptárfüzetünk, amit Nosek Mimma  rajzolt, vagy például a természetes indigóval festett táskánk, amit a növényi festéssel dolgozó Botanika designerével együtt valósítottunk meg.

galagonyatúra

 

Hogy néz ki egy túra? Minden gyűjtögető túra Budapesten, vagy Budapest környéki területeken zajlik. Ezek a természetjárások általában egy-egy szezonálisan termő növényről szólnak, ahol próbálunk minden hasznos tudást átadni az adott növényről.
Ha novemberben galagonya terem, akkor azt szedünk, de a tavaly március például a turbolyáról szólt.

 

Mi az, amire a leginkább figyelni kell gyűjtés közben?

Elsősorban lassan kell szedni, és nem tömegével kaszálni, mert a legtöbb baleset, tévesztés ebből adódik. Például amikor turbolyát szedünk, akkor elmondjuk, hogy a bürök nem csak hogy hasonlít rá, és egy helyen nő, de borzasztóan mérgező is. Az elején körülírjuk hogy néz ki a növény és általában mutatunk mintát mind belőle, mind a mérgező hasonmásból. De így is ki kell tudni élezni az érzékszerveket – magocskákat, fodrozatot, erezetet, virágot, illatot kell tudni megkülönböztetni, amikor egy csomó esetben valóban nagyon kicsi a különbség.

 

Gondolkoztál azon, hogy az általad ismert forrásvidékeket a túráktól függetlenül is hozzáférhetővé tedd, megjelöld?

Régóta gondolkozunk egy ilyen térképen. Sajnos a magyar viszonyokra nézve én még mindig károsnak tartom, ha csak azokra az esetekre gondolunk, amikor traktorral gyűjtik be a medvehagymát. Ehhez fenntartható gondolkodásra/gyűjtésre volna szükség. Hogy nem rabolod le, hanem figyelve, óvatosan emeled ki a növényt a környezetéből, a megfelelő helyen téped, vagy hagysz egy levelet, például a medvehagymánál, hogy könnyebben hozzon újakat, életben maradjon, jövőre is ott legyen, amikor gyűjteni szeretnél róla.
Másfelől nem tartom szerencsésnek a slágerhelyeket se, ahová valaki 5-6 órát utazik a lakóhelyétől. Az lenne a lényeg, hogy mindenki a környezetében lévő forrásokat ismerje fel, használja, és felelősen gondolkodjon róla.

mandulalelőhely

 

Volt egy extrém túrátok, ahol a Balaton parti vadnövény helyzetet kutattátok. Találtatok ehető vízparti növényeket?

Arra gondoltam, ha méregdrága tengeri algákat ilyen élvezettel fogyasztunk, akkor valaminek a Balatonban is lennie kell. Az öcsém vízgazdálkodásból doktorált, így együtt elkezdtünk utánajárni, főleg néprajzi leírásokban, hogy lehet-e ehető alga, vagy hínár a Balaton vizében. Abban nem jutottunk dűlőre, hogy a hínár ehető-e, az algákból van, ami igen, de túl nehéz lenne begyűjteni.

 

Találtunk viszont rengeteg más ehető vizinövényt, például a gyékénynek nagyon izgalmas textúrája van, nedves, vízzel teli, roppanós, ízre olyan mint a spárga, és ha lehántod a külsejét, akkor egy zsenge belső réteghez jutsz. A virágporja pedig liszt helyettesítésére is alkalmas. A sulyom szintén nagyon különleges, viszont védett növény, és nehéz lenne gyűjteni is, olyan mint egy szúrós gránát, de állítólag fantasztikus gesztenyeíze van. A sulyom főleg a Tiszánál terem, a Balatonnál gyékényt, a vízparton pedig mentát, citromfüvet szedtünk.

 

Milyen szakirodalma van ennek a területnek? Te miből tudsz felkészülni?

Magyar nyelvű szakirodalomból elég rosszul állunk, főleg néprajzi gyűjtések vannak – például az Erdőkóstoló  blogon is hozzáférhető – Pécsi Múzeum anyagaiból, ezek a Kárpátalja ehető vadnövényei című írásos emlékekből származnak. A népi gyógyászat ugyan rengeteg dologra rájött, amit az orvostudomány is használ, de nem volt képes azzal párhuzamosan fejlődni, sok szempontból meghaladottá vált. Ezért van az, hogy a ma Magyarországon elérhető gyógynövényes könyvek egy része olyan növényeket említ, melyet az orvostudomány mérgezőként tart számon – ilyen például a kis téli zöld meténg, amit sok szakirodalom szívproblémákra ajánl, holott csakis grammra pontos, gyógyszerészeti adagolással szabad használni (vérnyomáscsökkentő és szívgyógyszerekhez alkalmazzák). Magyar nyelven olyan szakirodalom, ami a modern fitoterápiának megfelel, és felhasználóbarát, nem létezik, van ugyan egy gyógynövényes könyv orvosoknak, ami megbízható, de többnyire orvosi szaknyelvet használ, és rengeteg benne az in vitro, in vivo kísérletekre való hivatkozás. A releváns szakirodalmat így inkább külföldről szerzem be.

 

Más nemzetek hogy állnak a gyógynövényes/vadnövényes kultúrával?

Azt gyanítom, hogy nálunk a téeszesítés tett be, mert 2 generáció számára veszett el ez a tudás. Pedig körülöttünk rengeteg helyen élő ismeretanyag maradt. Erdélyben, Ukrajnában, az észteknél, és általában északon sokat megőriztek ebből a tudásból, az Egyesült Államokban pedig meglepően sok underground gyógynövényes mozgalom van. Kalifornia például egy elég erős régió ebből a szempontból, ott egy sivatagibb téma megy, kaktuszfelhasználással. De például Oregon állam, Portland környéke tele van kis gyógynövényes-vadnövényes kezdeményezésekkel, és ott még az élővilág is hasonló a mienkhez.

pitypanglevél kimchi

A következő alkalommal egy kanadai gyógynövényes csoporttal, az Edible Alchemyvel tartotok közös foglalkozást, ahol a fermentálás lesz a téma. Mit lehet erről a tartósítási módszerről tudni? Milyen hagyományai vannak Kanadában, és Magyarországon?

A fermentálás a tartósítás egyik legősibb módja, minden kultúrában megvannak a hagyományai: a koreaiaknál a kimchi, az oroszoknál a kvas, nálunk pedig a savanyú káposzta és a kovászos uborka. Fermentálva készülnek olyan alapvető élelmiszereink is, mint az ecet.

 

A fermentálás különböző “kultúrákat” (joghurt, kefir, kombucha, tejsavas erjesztés, stb.) használ fel az étel savanyításához. Ezek a kultúrák a savanyítási folyamat során többek között hasznos baktériumokat (pl. probiotikumokat) állítanak elő, így a fermentált növényi alapú élelmiszer nemcsak tartósított, hanem nagyon egészséges is. A zöldségeket-gyümölcsöket a télre való tartósítás miatt kezdték el fermentálni/savanyítani, és ezek a savanyított zöldségek-gyümölcsök váltak a legfontosabb téli vitaminforrásokká.

 

A workshopon különböző fermentálási módszerekről tudhatnak meg többet a résztvevők (pl. kombucha, water-kefir (ez nem a hagyományos tej-kefír, itthon “kristálygomba” fordításban találkoztam vele), cream soda (egy gyömbérrel fermentált ital), borókabogyóval fermentált ital, shrub), és végigkóstolhatják ezeket a különleges italokat, amiket a kanadai csoporttal együtt, vadgyümölcsök (pl. csipke, galagonya) felhasználásával készítünk el. Fermentált vadnövény ételeket is kóstolunk majd (pl. bodzabogyó capri-t).

Ezekről a fermentálási módszerekről nem sokat tudunk szerintem Magyarországon. Az amerikai kontinensen és nemzetközi egészségtudatos gasztrokörökben a kombucha pl. nagyon nagy divat, de itthon inkább csak szájhagyomány útján találkozunk vele. A workshopon egyébként a kanadaiaktól ilyen kultúrákat (kombucha, water-kefir) is lehet majd vásárolni.

Fotó: Illés Zsófia Szonja és Klima Gábor

Ezek is érdekelhetnek

Sokszinűvidék.hu - Ahol a jó élet lakik - 2015

 

Kiemeltek