Miközben Észak-Maliban dúl a háború, az ország déli részén zajlik az élet: több ezren bányásznak aranyért, hogy a nyomorból valahogy kiemelkedjenek. 

Hamidou lassan mászik ki a mély árokból, ahol karja erejének segítségével órákon keresztül ásott. A mozdulatok lassúak. A tömeg miatt minden nehezebb. Arca rettentő poros, izmai szinte lebénultak.

Kínzó a hőmérséklet: 45 °C-ot mérnek reggel hét órától este hatig. Hamidou-t ez azonban nem érdekli. Azért jött, hogy arany után kutasson.

Rajta kívül még több ezren tartózkodnak egyszerre az aranymezőn, Kéniéba városában, Bamakótól nagyjából 400 kilométerre, közel a szenegáli határhoz. Az ég mindig tiszta, a föld száraz.

A bányák mentén a férfiak fáradhatatlanul dolgoznak, szívvel-lélekkel. Mindenhol arany van. Ők érzik és tudják ezt. Amit keresnek, a lábuk alatt van, és csak az lebeg a szemük előtt, hogy gazdagok lehetnek. Ők elbúcsúztak a bamakói szegénységtől, az ország északi részén uralkodó utcai harcoktól, és az iszlamisták okozta félelmektől.

A bányavárosban elfelejtik a nyomort, hogy egy új életet kezdhessenek

Látása kicsit homályos, de vége a mai hosszú meleg napnak, amit Hamidou maga sem akar elhinni. Néhány méterre tőlünk, egy Burkina Fasóból érkezett fiúcskát találunk, aki a múlt hónapban átlagosan 20 gramm aranyat lelt naponta. A szerencse, ami az eset óta megfordult.

Hamidou társaira várt, hogy Kéniéba település központjába induljanak pihenni. Kunyhóik jórészt fából és fémből készültek, s nincsenek messze az aranybányáktól. Ott alszanak egy pár órát, mielőtt jól megérdemelt sörükért indulnának az egyik helyi „presszóba”. A koszos bárokban a neonlámpa fénye világítja meg a vendégeket, akik olykor lerészegedve egy néger prostituálttal töltik estéjük további részét.

Mihelyst felnőtté lettek, otthagyták az iskolák intézményeit

Hamidou és négy barátja otthagyták családjukat, hogy Kéniébában próbáljanak szerencsét. Már hét hónapja ásnak. A célig vezető útjuk nagyjából hasonló volt egy átlagos bányászéhoz. Busszal érkeztek Bamakóból, melynek költségeit elosztották egymás között. Mindannyian abbahagyták tanulmányaikat, mondván, ők szeretteiken szeretnének segíteni. Volt, aki a turizmusban dolgozott, de a harcok miatt az egész ország alig fogad vendégeket, így hát munka nélkül maradt. De persze ott az arany.

Az ország helyzete feszültséget kölcsönöz a táborban is, de az öt barát minden este az aranyról szóló regékkel bíztatja magát. Nem véletlenül vannak ott, ahol. Akadt, akinek csak egy napot kellett eltöltenie a városban: két kiló arannyal távozott még aznap este. Természetesen ez lehet, hogy csak egy mese, de mindenképp reménykeltő a fiúk számára. A város szerepe meghatározott, mindenki az arany miatt tartózkodik ott. A látszólagos káosz mögött szervezett munka áll, és az aranylelőhelyek szigorúan ki vannak jelölve.

A helységben annyi tábor van, mint eső után a gomba. Végig a főutcákon, de balra-jobbra a sétányokon is az aranybányászok élnek. Minden a lázas tevékenységről szól. A terület évszázadok óta ismert és csak néhány éve használják ipari célokra is.

A helyszínen ma már fémdetektorokkal dolgoznak. Ha megszólal, el kell kezdeni ásni. Ha nincs arany, de a detektor még sivít, akkor mélyebben kell kutatni. Ha téves a riasztás, akkor tovább kell állni, s folytatni kell a kemény munkát.

Higanymérgezett a víz, és a levegő

Az ásóknak legvégső esetben majd 20 méter mélyig kell gödröt ásniuk nagyjából 40 centiméter átmérővel. Benne van a kockázat, hogy az árok az arany után szimatoló emberre omlik, akinek onnantól nincs esélye élve kijutni. Napjában nagyjából 100 kilogramm aranyozott földet visznek el – természetesen háton, zsákokban – a zúzási zónába. Minden táskáért körülbelül 0,75 eurót - 225 forintot - kapnak a munkások. Aki ás, az is szállít, itt ez a szabály.

A zúzásnál a földet vízzel keverik, majd átszűrik. A vizet a közeli folyóból hidraulikus szivattyúval merik ki. Természetesen a nők is dolgoznak: csecsemőjükkel a hátukon verik ki a sáros vízből közvetlen napfényben a kavicsokat, köveket. Mindent és mindenkit mozgósítanak, mert az arany a tét. Az anyagot addig zúzzák, amíg lisztszerű nem lesz. Ezt követően ismét sárral vegyítik, amire tapad az arany.

Mikor az utolsó frázishoz érkeznek, kúp alakú edényekbe helyezik az anyagot. Aki a tálat kezeli, forgatja a benne lévő saras vizet, amin egy idő után hirtelen apró sárga pelyhek jelennek meg. Sokszor előfordul, hogy higanyt csepegtetnek a vízbe, ami toxikus fém lévén amalgámosítja az aranyat, de ezzel együtt folyamatosan mérgezi a város vizét és a levegőt is.

Az aranyat leginkább Európában és a Közel-Keleten értékesítik

Amikor egy bányász ténlyeg aranyat talál, eladja egy helyi kereskedőnek, Bamakóba szállítja azt, ahol a nemzetközi piac alapján  napi árfolyamon válnak meg attól. Jelenleg egy gramm 18 karátos arany, amely nagyjából 75 %-ban tiszta arany, körülbelül 40 euróért adható el, ami Maliban már vagyonnak számít.

A műhelyekből leginkább Európába és a Közel-Keletre szállítják az árut, ugyanakkor a nemesfém jelentős részét a helyi piacokon kínálják. Nem ritka, hogy a délutáni órákban az aránybárók akár 20000 eurót, azaz húszezer eurót kasszíroznak.  A testőrökkel védett úriemberek remek időben léptek be az arany bizniszbe: kitűnően használják ki az országon belüli túlfeszítettséget és a globális politikai válságot a maguk gazdagítására.

Húszezer gyermek munkálkodik jelenleg Mali aranybányáiban

Az ország hatóságai képtelenek kontrollálni az aranybányák hihetetlen mértékű megrohanását. Egy szervezet felmérései szerint legalább húszezer gyermek dolgozik az aranybányák rendkívül megerőltető és veszélyes környezetében. A teherszállítást is végző gyerekeket nehezebb leereszteni az instabil tengelyeken az árkokba, s ráadásul folyamatosan lélegzik be a szervezetre igencsak káros hatással lévő higanyt.

Ezzel egy időben, a mali törvények tiltják a 18 éven aluli gyermekek foglalkoztatását a bányákban. De az arany mindent megváltoztatott. Egyes kimutatások szerint mali Bányászati Minisztériumának éves szinten négy tonna aranyexportja van, amelyből 168 millió euró, azaz körülbelül 50 milliárd forint éves bevételt termelnek. Az összeroppanás szélén álló államot az arannyal próbálják megmenteni, aminek eredményei is vannak: pár éven belül Dél-Afrika és Ghána után Mali szinte a semmiből lett Afrika harmadik legnagyobb aranygyártója…

Egy megérintő videó Kéniéba aranyvárosról:

{youtube width="570" height="321"}g5n2UI67j_A{/youtube}

Forrás: lefigaro.fr